szóval tisztázandó a helyzetet: az előző bejegyzés nem panaszkodás volt, csak ténymegállapítás, éppenséggel előtte 5 perccel ültem le egy naptárral, hogy akkor most számoljunk oldalakat és napokat.

egyébként meg az elmúlt két-három hétben (sőt szerintem az esküvő óta) elég lazán vettem a munkát, rengeteget söröztem, meg hasonlók, szóval nem panaszkodom, most jól esik a munka, főleg, hogy végre kicsit megerőltetős, csak röhögök magamon, hogy mindig egy icipicit az őrület felé kell billentenem a mérleget, hogy aztán döbbenetes mennyiségű munkát megcsináljak döbbenetesen kevés idő alatt (persze a történethez hozzátartozik, hogy mindig van egy bénult nap, amikor csak ülök bamba tekintettel, és nagyon nagy szerencsém, hogy ilyenkor ketten is vannak, akik rendszeresen kihúznak a szarból). 

aztán úgyis jön olaszország. igen, megint. tiszta mázli, hogy ilyen közel van.