na, csak hogy végett vessek az egysorosok hadának, íme egy kis sztorizgatás, mégpedig az esküvőről. már akkor is eszembe jutott, hogy ezt ide meg kellene írni, csak aztán a fenének se volt erre ideje, kedve, stb.

na szóval. mint talán ismeretes, zavaros (ámde rövid) életpályám nagy része külföldön zajlott, így az esküvőre is hivatalos volt pár külföldi barát, akik szinte mind vették a fáradtságot, hogy el is jöjjenek. ezzel együtt voltak érdekességeik, de ez talán az én hibám, mert betegesen vonzódom a komoly egyéniséggel megáldott emberekhez…

az egyik remek párbeszéd még az esküvő előtt zajlott le két héttel, amikor is frissen diplomázott jogász barátném hosszasan próbált rábeszélni a házassági szerződés intézményére, és szelíd ellenkezésemre válaszul számon kérte rajtam, hogy mégis mit képzelek, én sem leszek már fiatalabb, 10 év múlva, amikor (nem ha, hanem amikor) a férjem majd otthagy engem az utcán egy 16 éves csitri miatt két gyerekkel a hónom alatt, akkor bezzeg sírhatok. itt merészkedtem megjegyezni, hogy talán uram bocsá, ha ennyire rosszul ismerem a férjemet, akkor valahol megérdemelném kapcsolatunk ilyen jellegű végkifejletét, erre még le is baszott, hogy hogy mondhatok ilyet, ezzel megsértem az összes utcán hagyott asszonyt, mert egyébként is, a férfiak mind faszok. itt diszkréten megemlítettem, hogy némiképp kezdem unni a beszélgetést, erre frappáns válasz gyanánt megkaptam, hogy jól van, nem akar belerondítani az én pink idillembe, ezért inkább el se jön az esküvőre. (persze aztán eljött és hangosan zokogott az egész szertartáson).

másik megelőző remek párbeszéd teljesen szétesett barátnémmel zajlott, akitől két héttel az esküvő előtt megmerészeltem kérdezni, hogy ugyan már, mikor szándékozik repülőjegyet venni és szállást foglalni, mire el lettem küldve melegebb éghajlatra, hogy ha ő egyszer megígérte, hogy jön, akkor jön, ne cseszegessem két naponta repjegyekkel és szállásokkal, van neki elég baja így is, mert megint elhagyta a pasija és egyébként is, utálja az esküvőket, de ettől függetlenül megígérte, hogy eljön, legyek szíves ezt értékelni és hagyjam már lógva. itt némiképp nehezményeztem, hogy fél éve ezzel a dumával szerel le, esetleg nem fogja föl, de nekem az ő bizonytalansága szervezési malőröket generál, igazán megnyugtató lenne, ha döntene végre, és ne vegye zokon, de mivel ismerem 15 éve, majd elhiszem, hogy jön, ha itt lesz. bizonyára barátságunk utolsó beszélgetését folytattuk ekkor, mert még egy fejezetben végighallgathattam, hogy az esküvő intézménye mennyire utálatos és lám, belőlem is mekkora egy önző dögöt csinált, aki nem bír tisztán gondolkodni, ezért talán jobb is, ha ő nem jön az esküvőre. (aztán utolsó percben meggondolta magát, és megpróbált jönni, de nem bírt, viszont azóta tényleg nem kommunikálunk).

ezek voltak az előzmények, folyt. köv.