esküvői sztorik 2: külföldi vendégek 2. rész – a Svéd

ígértem folytatást, szóval íme:

miután az esküvő előtt végighallgattam mindenkinek az összes szívfájdalmát és kedélyesen túltettem magamat barátnőim hisztériáin, eljött a nagy nap. mondanom se kell, külföldi barát itt sem maradhat szó nélkül, szóval mesélem, időrendi sorrendben.

délután 1-kor volt egy polgári szertartás, majd mi családilag ebédeltünk, a baráti társaság meg szétszéledt, hogy este újra találkozzunk lagzi formációban. a családi ebédem elhúzódott, addigra már irdatlan fáradt is voltam, hiába a remek szarvaspörkölt, csak laposakat pislogtam és haza akartam menni. ez sikerült is, frissen sült férjemmel volt másfél óránk otthon, hogy regenerálódjunk. mondanom se kell, ennek a másfél órának a mértani közepén, vagyis az alfahullámaim közepette telefonál a Svéd, aki, mint neve is elárulja, svéd, és mellékesen bátyám lakótársa volt évekig Párizsban, egy teljesen zseniális, ámde aberrált grafikus, aki élete elmúlt 10 évét éhenhalással töltötte, miközben menekült a svéd adóhatóságok elől. azóta örökölt pofátlanul sok pénzt, az apja az ABBA dobosa volt, így svédünkre rátört a jólét, átköltözött Mallorcára és hetente utazik el valami egzotikus desztinációra. nagy rajongója lett Budapestnek és a magyar mellnek, így talán valahol érthető, hogy magából kikelve hívott fel, hogy ő most fel van háborodva, mert leintett egy taxit az utcán és megközelítőleg 5 percet ült benne és mindezért fizetett 2000 forintot és ugye egyetértek, hogy ez mennyire felháborító, mert mennyire szép város ez a Budapest (te csodás), de ez mégis csak elfogadhatatlan, Európában ilyen nincs és mondta és mondta és mondta, én meg nem tudtam hogyan diplomatikusan a tudtára adni, hogy én tényleg nagyon sajnálom, de még 40 percem van,  hogy a 10%-ra tőltött akumulátoromba belepréseljek egy egész lagzinyi energiát, szóval ha nem haragszik, akkor én ezt most nem hallgatnám, főleg, hogy nem 200 000 -et kért az a taxis, nem rabolták ki, nem lopták el a kurvák a telefonját és egyébként is, esküvőm van, hivogassa bátyámat, ha baja van, vagy panaszkodni akar valakinek.

Mondd!