ma egy olyan helyre kellett elmennem munkáért, amiről azt hittem, csak a filmekben létezik. bementem egy gyárudvarba, jobbra-balra autószerelő-műhely, lerobbant porta, gyom mindenhol. az udvar egyik sarkában egy gyár feliratú ajtó, mellette csengő. megnyomtam a csengőt, erre kinyílt az ajtó, amiről kiderült, hogy valójában egy bazi nagy lift. két gomb, 0 és 1, megnyomtam az egyest és imádkoztam, hogy ne nyíljon szét alattam a lift alja és esek martalékul a cápáknak. nem az az ajtó nyílt ki, amin beléptem a liftbe, hanem a vele szembe lévő. egy minimum 250 négyzetméteres, 8 méter magas loftban találtam magamat, a loft szó klasszikus értelmében (nem az itthon divatos 20 négyzetméteres loftról van szó, na), egy régi gyárépület emeletén, légkondi duruzsolt, a sarokban egy harley davidson ácsorgott, egy másik szobából egy billiárdasztal lógott ki (mint megtudtam, az a kreatívcsapat pihenőszobája). a stúdiókban legmodernebb macintosh gépek, giga szuper hangszigetelés és mindenhol ízléses minimál sztájl.

hát hogy is mondjam, leszakadt az állam. (meg kicsit meg is nyugodtam, hogy azért erre is van ezek szerint igény kis hazánkban).

és még kedvesek is voltak!