hát ez azért vicces. érdeklődésemre, hogy a múlt csütörtökön esedékes számlára ugyan már mikor fizetnek, megnyugtattak, hogy ezen a héten csütörtök-péntek magasságában már várható is a pénz. és ha már ilyen jól beszélgetünk, ugyan már, miért nem küldtem el pénteken azt az anyagot. milyen anyagot? hát aztat. ja! azt, amire azt mondtátok, hogy csináljam meg, amikor bírom? igen igen, de azt mi úgy értettük, hogy most péntekre itt lesz az asztalon. ja vagy úgy.
Ezt a bejegyzést olvasni olyan, mintha deja vu-m lenne 🙂
megnyugtat, hogy ezek szerint nem személyre szabott szívásban van részem, hanem általános jelenség…
Engem is 🙂 Évekig ugyanannak az irodának dolgoztam, úgyhogy csak pár hónapja verekszem magam a megrendelőkkel, és hááát…
az a vicc, hogy én ennek a stúdiónak dolgozom már egy éve és időnként bejátszanak egy ilyet…
Én rászoktattam a megrendelőimet, hogy akkor vállalom el a munkát, ha nem csak napot, de órát is megjelölnek. Mondjuk ebben van egy jó adag önismeret is (én vagyok az a típus, aki semmivel nem készül el, ha nincs határidő), de mindenkinek jobb ez így.