hát ez nem egy jó film. az előzetes alapján teljesen belelkesültem, hogy végre egy látványos romantikus orosz film, monumentális csatajelenetekkel és végtelen havas tájakkal, erre kaptam egy b kategóriás tv filmet.

nem tudom, lehet, hogy a premier előtti kópiákkal van a baj, esetleg az uránia filmszíház vetítőberendezésével, mindenesetre rég láttam ilyen gagyi színeket a vásznon. sajnos sokkal valószínűbb, hogy minden tökéletes minőségű és ezeket a színeket ilyenek szánták. 

aztán ott van még a szinkron, ami egyébként szövegileg rendben van, viszont a hangsávokat valami ritka rosszul keverték, némelyik szereplő fülsüketítően üvölt, mások meg szinte suttognak, sokszor nem érteni, hogy mit mondanak. extra fárasztó, hogy egy narrátor mindig felolvassa a feliratokat, amik többnyire városnevek és dátumok szoktak lenni (valószínűleg én is el bírnám őket olvasni magamnak, mellesleg nem is annyira lényegesek, mivel fél perccel után valaki egyből megjegyzi, hogy "itt, péterváron" vagy valami hasonló). ezt akkor is megteszi, amikor éppen két szereplő valami drámai beszélgetés közepén van, amit így értelemszerűen nem lehet érteni.

na de a filmről is pár szót, klasszikus háborús drámával van dolgunk, hős admirálisunk hősies kapitányként kezdi a balti tengeren 1916-ban, majd mindenféle bravúrokat követően admirális lesz, de közben kitört a polgárháború, így ő lesz a fehérek egyik vezetője, aki hősiesen… nos, elveszti a csatát. ezzel a vonulattal nincs is semmi baj, a film tempója a csata jelenetekben megfelelő, követető és egyben pörgős, látványos, a statisztákon sem spóroltak, teljesen rendben van. itt megjegyezném, hogy az admirálist játszó színész bár nem egy adonisz, meglehetősen rokonszenves, így szívesen is követjük a viszontagságait.

na most jön a rosszabbik része a filmnek, ami pedig a szerelmi szál. mert admirálisunk ki másba szeretne bele, mint valamelyik tisztjének a feleségébe és akkor már indulhat is a szenvedés és a pátosz, sok sok lassított képpel és semmibe meredő tekintettel. átlagban 10 perc csatára jut legalább 5 szenvelgés, ami egyébként sokkal többnek tűnik, mert a dramaturg valószínűleg nem bírt mit kezdeni ezzel a szállal és a világ legidegesítőbb szövegeit bírta megírni. így aztán 10 perc után magasról teszek arra, hogy anna vaszilievna mit gondol vagy érez, amikor az egyébként dekoratív színésznőt legszívesebben felpofoznám, hogy "hülye liba! forradalom van, pakold a holmidat, ne pedig a leveleid miatt aggódj, amik nem fognak majd utolérni".

összességében az egész film egy hosszúra nyújtott unalmas szenvedés, amit időnként feldobnak a csatajelenetek, meg egy-két katonai amputálás a csatatéren és egyéb nyalánkságok, de így is nagyon fárasztó végignézni, főleg, hogy a filmből érezhetően sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha a szerelmi szálat nem rakják bele, vagy másképp mutatják meg.

ne nézzétek meg.