tegnap a könyvtár klub kerthelységében ültem eukrata bátyámmal, míg a pincében a hacktivity war game valahanyadik fordulója zajlott, az emeleten pedig lagzi volt, mindez hőn utált egyetemem legújabb épületében. miután közgazdász végzettségű bátyám csillogó szemekkel elmagyarázta nekem, hogy mi a hacktivity war game lényege, én pedig hasonló extázisban magyaráztam neki, hogy miért igazán szép egy országuti bicikli váza, kicsit csendben maradtunk, majd váratlan fordulatként lelkizni kezdtünk.

én elpanaszoltam neki, hogy mennyire hiányzik a szellemi kihívás és állandóan azon agyalok, hogy mi is az élet értelme, ő elpanaszolta nekem, hogy bárcsak lenne ideje ilyeneken tanakodnia, a 16 órás munkanapjai mellett igazán őrül, hogy lyuk van a seggén.

ettől valahogy mindketten jobban éreztük magunkat és zárszóként ittunk fejenként egy pálinkát.