egyszerűen nem tudok aludni. egyrészt az megy a fejemben, hogy az új biciklim gumija mégsem akkora, mint állították, így holnap mehetek reklamálni, amitől némiképp rettegek, mert nem igazán lenne kedvem erre ráfizetni, de ki tudja, kicserélik-e.

ráadásul egy teljesen gyilkos napon vagyok túl.

nem elég, hogy kiderült, hogy nem megyünk törökországba, de a pénzt se látjuk viszont, ami valahol várható volt, de mégsem a világ legfelemelőbb híre.

a nap következő kellemes mozzanata az volt, amikor Hubbie hirtelen a körzetitől az István kórházba lett küldve, hogy ugyan már, vizsgáltassa már ki a vakbélgyanúját. hogy a mijét? kérdem én a telefonban. igen, igen, a vakbélgyanúját. hát kurva jó.

aztán szerencsére és remélhetőleg tartósan jóra fordult minden és valószínűleg nincs vakbélgyulladása, sőt, a rengeteg vizsgálat hatására jobban is lett, de futhat még pár kört pár másik dokival, így az egy hetes szabiból valószínűleg alig marad majd hasznosítható idő, azt pedig rendrakással kellene tölteni.

ja mert hogy a legszebb az egészben, hogy hirtelenjében, kemény egy évvel azután, hogy beköltöztünk ebbe a lakásba, rájöttünk, hogy itt nekünk nem éppen ideális, sőt, egyáltalán nem. szóval miért is ne szórakoztassuk magunkat még egy költözéssel, haha.

nőiesen bevallom, voltam már jobban is.