szeretem, ha a barátaim empatikusak, szó se róla. de azért az kicsit túlzás, hogy amikor bejelentem, hogy el szeretnénk költözni, rávágják, hogy nem is értik, hogy bírtam eddig ebben a fostalicska lakásban lakni.

azóta időnként hangosan közlöm a lakással, hogy nem fostalicska, nehogy komplexusai legyenek.elvégre arról igazán nem ő tehet, hogy nincs erkélye és bár világos, nem kimondottan napfényes…

(ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor legfeljebb a környéket lehetne fostalicskázni, de ez is leginkább talán onnan jön, hogy úgy tűnik, az én liberalizmusomnak is van határa…)