hát a hétvégém rendkívül izgalmasnak ígérkezik. egyrészt addig kb minden másodpercemet dolgozással kell töltenem, hogy leadjak ezt-azt. másrészt, valamiért minden erre a hétvégére jött össze.

első körben adott egy esküvő, ami két részből áll, egy polgáriból és egy templomiból. eredetileg úgy volt, hogy a polgárin leszek a tanú, semmi extra, utána családi körben kis sütizés. na most én erről egészen sokáig úgy gondoltam, hogy pénteken lesz, de a most szombati lánybúcsún a nagyon sokadik pezsgő után hirtelen kiderült, hogy tulajdonképpen ez szombaton délután van.

ami csak azért zavaró mert Hubbie nővére 40 éves lett és ezt családi körben ünnepelnénk, méghozzá az eredeti tervek szerint nálunk, szintén szombat délután. 

kétségbeesett telefonálgatások után sikerült átpakolni a szombati banzájt máshoz, ahova talpig puccba majd egyszer csak beesünk, de így lőttek az eredeti tervünknek, hogy viszünk tortát is.

ami végig rendkívül fix volt, az a vasárnapi templomi esküvő, ahova nekem csak közönségnek kellett volna mennem Hubbie-val, majd az esti bulira úgy szintén. nem rég kiderült, hogy Hubbie csak a szertartásra bír jönni, mert dolgozik vasárnap este, ami persze érthető, de mégis csak kellemetlen, hogy mehetek egyedül egy olyan lagziba, ahol az ifjú páron és a tanún kívül senkit sem ismerek.

erre jön a ma reggeli csavar, a templomi tanú pénteken elutazik 3 hónapra Kínába dollár milliókat keresni, amiért nem hibáztatjuk, de kell ugyebár egy beugró tanú, aki ki más lehetnék, mint én, ami roppantmód szórakoztatónak ígérkezik, mert nem vagyok megkeresztelve, fatma keze lóg a nyakamban és életemben háromszor voltam templomban, két katolikus temetésen és egy református esküvőn, szóval nem érzem magam igazán túlképzettnek, hogy tanúként üljek/álljak az oltár előtt és adott pillanatban keresztet fogjak a kezembe, amire az egyébként szintén nem megkeresztelt és nem vallásos mennyasszony majd ráteszi a kezét és isten színe előtt vállal mindenféléket, ami, lássuk be, már önmagában is elég groteszk.

bónuszként részt vehetek a szertartást követő családi ebéden is, méghozzá egyedül, még mindig teljes vadidegenek társaságában, ráadásul az eredetileg ismert egy darab tanú is már réges rég Hong Kongban lesz addigra.

ha legalább egyszer nem kapok röhögőgörcsöt, akkor valamit rosszul csináltam.