a mai napot rengeteg munkával töltöttem (aminek még nincs vége) és e mellett rengeteget agyaltam azon, hogy vajon mit jelent az, hogy "megéri" eladni ezt a lakást: – hogy kapok érte annyit (vagy remélhetőleg többet), mint amennyibe került felújítással együtt: – vagy kapok érte annyit, amennyiért tudok venni egy jobb lakást?  mert hogy a kettő nem esik egybe, főleg, hogy amikor ezt vettük, még nem volt válság és nem zuhantak az ingatlanárak. viszont persze a kiszemelt lakás sem kerülhetett ennyibe akkor… lehet, hogy figyelnem kellett volna filozófia órán, amikor magyaráztak valamit a dolgok értékéről…

mindenesetre a felnőtt életem kezd kidomborodni, bár ez most hülyén hangzik, mindenesetre egyre jobban kerülök felelőségteljes helyzetekbe, sőt, egyenesen keresem az ilyen helyzeteket. az önálló döntések már nem rémítenek meg, hanem kezdem élvezni őket. talán azért is élvezem ennyire a tanítást most ennyire.

időről időre sikerül megtapasztalnom, hogy a lehetőségek végtelenek, csak tudni kell élni velük. most is valami ilyesmi uralkodott el rajtam, és ez jó.