hihetetlen, ha jól számolom, pár héten belül június eleje óta először munka nélkül fogok maradni. egyrészt kíváncsi vagyok, hogy meddig, mert rám fér a pihenés, másrészt viszont titkon rettegek, hogy örökre munka nélkül maradok és tudom is én, éhen halok (ennek persze elég alacsony a valószínűsége, de ki mondta, hogy az embernek racionális félelmei vannak?). mindenesetre azért gyártottam pár tervet arra az eshetőségre, ha _tényleg_ munka nélkül maradnék egy kis időre, pont annyira, mely lehetővé tenné, hogy magamhoz térjek. mindezt azért, hogy nehogy egy nagy vákumba kerüljek és rájöjjek, hogy már csak határidőkben és pótcselekvésekben látom a világot, ha ezek megszűnnek, nem bírok már mit kezdeni magammal…
magamhoz térés alatt értem a rendszeres alvás és étkezést, esetleg egy kis főzéssel megturbózva. a testedzés különböző formái is idetartóznak, annál is inkább, mert a rengeteg seggenülős munka nem tett jót a versenysúlyomnak (éljenek sokáig a mindent elrejtő télikabátok). olyan merész vagyok, hogy az itthoni és kültéri biciklizés mellett még rendszeres uszódalátogatást is tervezek (ez sosem jön össze, bármennyire is szeretném. de hátha most).
emellett persze ott van még a lakás csinosítása és opcionális eladása (már ha valaki megveszi), kapcsolataim ápolása (kicsit sok találkozót voltam kénytelen lemondani mostanság) és mindenféle kultúrális lemaradások behozása (könyvek, mozik, ilyesmik).
egy szó mint száz, megtanulok megint egy kicsit magammal lenni, amiben azt hiszem segítségemre lesz egy egyedül abszolvált egy hetes utazás, igaz muchachához, de évek óta nem utaztam egyedül, ami közismerten a merengést leginkább elősegítő szituáció nálam.