bevallom, ez a nap nem indult valami marha jól. először is nem bírtam felkelni, aztán egy laza mozdulattal rálöttyintettem fél liter gőzölgő teát a nagymamámtól örökölt szőnyegre (ez egyébként máshol bevett szokás a szőnyegek mesterséges öregítésére), aminek nem lett túl sok baja, csak a fél nappali olyan bűzben úszik, mintha beengedtem volna egy adag ázott juhot ide melegedni.
ezek után konstatáltam, hogy arra sincs erőm, hogy elmenjek venni kávét (mert mikor máskor fogyott volna ki, mint a tegnapi maratoni fordítási roham ELŐTT).
most minden energiámmal azon vagyok, hogy délután 4kor be bírjak ülni az olasz órára, igaz ugyan, hogy még mindig nem tudok százig elszámolni, de mégis csak jobb, ott ülök, mint itthon.
a kettő között mi mást csinálnék, mint fordítanék.
valahogy nem tetszik ez a hétfő.
Nekem se tetszik. Vegyük be a hétfőutálás rituáléját is!
részemről megszavazva. most már egyszer találkozhatnánk is hármasban néhány korsó sör társaságában, hogy összesítsük az összes rituálénkat 🙂
A HK-ban mi akkor is szeretjük a Hétfőt! Szegény Hétfőt senki sem szereti, pedig ő alapozza meg a Szombat és a Vasárnap eljövetelét (merthát ki látott még Szombatot Hétfő nélkül). Egyszóval (illetve hárommal): Hallelúja, Hétfő van!
Részemről semmi akadálya (legfeljebb időhiány, ha-ha), szervezzünk valamikor rituális sörözést! 🙂