annyira kurvára tud zavarni, amikor le kell tagadnom a fél életemet, hogy ne sértsem meg egyesek érzékeny lelki világát, mert uram bocsá, a végén még én kérek elnézést, amiért megjöttem rómából szerdán és kedden pedig elutazok barcelonába. mert hát ugye dögöljek meg, engem bizonyára felvet a pénz, hogy rohangálok a világba, mint egy mérgezett egér és ezt hogy képzelem.
valahogy hirtelen elegem lett abból, hogy diszkrét megjegyzések repkednek felém, hogy egyrészt én otthonülő munkát végzek, hát dögöljek meg, az csak alibizés. igen, olyannyira otthonülő, hogy időnként három napig nem tudom elhagyni a lakást, mert határidő van, és dolgozom, ha kell 20 órát egyhuzamban.
másrészt mivel fordítok, bizonyára betegre keresem magamat, mert a fordítok legendásan sokat keresnek (ja, az EU-ban). ráadásul fordítani mindenki tud, igazán nem egy megterhelő munka, szinte pofátlanság ezért pénzt kérni, bármelyik középfokúval rendelkező barom meg tudja csinálni azt, amit én. (no comment)
harmadrészt három havonta elutazok valahová, szóval bizonyára felvett a pénz, még akkor is, amikor egy fél évre előre megvásárolt fapados jeggyel megyek valamelyik barátom kinyitható kanapéjára aludni.
a dőlt betűs részek azok az érvek, amiket reflexszerűen hozok fel, ha bármi ilyen elhangzik felém, úgymond bocsánat, hogy élek, én kérek elnézést, hogy más életet merek élni mint a legtöbben. ebből is látszik, hogy én is jó hülye vagyok, mert ha valaki annyira irigykedik az életemre, hát tessék, csinálja utánam, fordítani, dolgozni, utazni, mint tudjuk, mindenki képes, semmi sem akadályozza meg abban, hogy az én full-extrás életemet élje.
és egyébként is baszd meg, mi a fasz köze van bárkinek is ahhoz, hogy én mikor mennyit keresek és mennyi pénzem van a bankban és azt mire költöm, és mire nem.
Ahogy esik, úgy puffan 
Nekem is meg kéne tanulnom vállat vonni mindenre, ami úgy kezdődik, hogy “neked könnyű, mert”. Sajnos, nehezen megy.
Nem kell vállat vonni. Mosolyogni kell és azt felelni: szabad a pálya csináld utánam. És látsszon, hogy nem érdekel a véleménye, mert ez a Te életed. Anyósom nagy mondása: ha megkeresni tudtam, az elköltése is az én gondom.
köszi a tippet, perenne 🙂
“olyannyira otthonülő, hogy időnként három napig nem tudom elhagyni a lakást” :))) Na, ezt megjegyzem. 🙂
Lehetne még mondani sok mindent, a rendelkezésre állást, nulla alvást vagy nulla hétvégét, a monotóniát, a negyven fokban végigdolgozott húsz órát, amikor mások strandolnak, vagy azt, amikor fél év múlva fizetnek (vagy soha). De nyilván oka van annak is, hogy ezt csináljuk, és nem mást (én sokkal inkább húsz órát a gépem előtt, mint nyolcat egy irodában), meg annak is, hogy más meg nem. De ha valaki olyan könnyű pénzkeresetnek tartja, hát csak tessék.
(Különben meg tényleg vannak olyan középfokúval rendelkező barmok, akik azt hiszik, hogy ennyi elég a fordításhoz, engem megtaláltak pár ilyen szövegnek a lektorálásával, anyámborogass.)
jnye, Katya, de hat megadtad magad is a valaszt: SEMMI kozuk hozza. Ennek megfeleloen (ha oszinten vegiggondolod, akkor valoban elenyeszo szamu kivetellel) nem kell foglalkozni a kulvilag velemenyevel.
En pl. mely lelki nyugalommal teszek ra, hogy mit gondolnak rolam azok, akik nem fontosak nekem – pedig az en eletem se atlagos, azt hiszem… 🙂
Ugyhogy nyugi. Az a nehany ember velemenye, akik kozel allnak hozzad, az fontos (ok viszont, epp a kozelallas miatt ugysem beszelnek hulyesegeket)- de a tobbi kulsos velemeny-“megnemertes”-piszkoskodas alapvetoen teljesen lenyegtelen.. Summa: peace, relax – es jo utat! 🙂
Udv,
Panzer
hosszu: azt hiszem, újból bebizonyosodott, hogy mi abszolút megértjük egymást az élet számos területén. ezt esetleg egyszer most már tényleg jól megvitathatnánk egy pár sör felett, ha valaha lesz rá időd!
Panzer: igen, persze, le kell szarni, csak néha annyira meglepő baromságokat hallok vissza magamról, hogy előbb kapok sokkot, mintsem bekapcsolna a leszaró reflex 🙂
Nagyon szívesen, ha túlélem a következő pár hetet, és sikeresen átrágom magam a javítanivalók halmán 🙂