jelentem, megérkeztem, méghozzá 20 perccel előbb, mint a tervezett érkezésem, ráadásul egy szinte teljesen üres reptére, egészen sajátos hangulata van egy reggel 6-kor induló fapadairrel menni bárhova is. a repülőn luna lovegood ült mellettem személyesen, aki ráadásul az UFÓ magazint olvasgatta, körülöttem spanyol pasasok horkoltak, én meg nem tudtam aludni, mert valamiért jó ötletnek tűnt inni egy kavét reggel 5-kor…

miután megérkeztem, muchacha elviharzott iskolába, én pedig beájultam a vendégszobába, aminek sajátos módon egy belső udvari erkélyre nyílik az ablaka. maga az erkély a konyhából nyílik és ezt használják mosókonyhának, olyannyira, hogy még a mosógép is ott áll kinn rajta. ahogy elnéztem a további 8 emeletet, ez erre felé bevett szokás.

a lakásban egyébként muchachán és az ő pasiján kívül még egy svájci tetsvérpár lakik, így miután szembesültem a ténnyel, hogy 4 év megfeszített spanyoltanulás után körülbelül annyit bírok kinyögni, hogy gracias és örülök, ha nem olaszul akarok mindenkihez szólni, a nyelvi kavalkádot még egy kis franciával is megspékelhetjük, miközben a srácok valamiért magyar kommentárral játsszák a fifa 2010-et.

délután 5-kor felkerekedtünk, hogy bemenjünk a góticoba inni egy kavét, röpke 6 órával később értünk haza, bevallom, nem értem, hova tűnt az idő, mindenesetre elsétáltunk a tengerpartra is, de döbbenetes köd volt, így annyira nem volt látványos és a nedves homokban ücsörgést sem bírtuk túl sokáig.

hamarosan hazajönnek az itthoniak, én egy darab kulcs nélkül ülök itthon és néha kicsit izgulok, hogy a hűtőben a megfelelő polcról emeltem-e le a megfelelő kaját. hiába no, sosem laktam társbérletben…