Ardin kommentje ráébresztett, hogy némiképp szelektívan fejtem ki a véleményemet ezen a blogon és míg talán régebben több dolog került az euforina kategóriába, mára már csak a sopánkodásaimat osztom meg itt veletek, pedig alapvetően nem értek egyet az ilyen típusú szelektív kommunikációval.
ezért a jövőben megpróbálok azokról a dolgokról is beszámolni, amik pozitívan hatnak rám és remélhetőleg nem csak biciklikről fogok szót ejteni ebben a témakörben…
érdekes, hogy miért érezzük (?) azt, hogy bosszúságaink kevésbé tartoznak az intim zónába, nyavalyogni bárki előtt szabad, ha viszont okunk lenne örülni, azt inkább megtartjuk magunknak, mert mi köze ahhoz bárkinek, uram bocsá ha megosztom vele boldogságom okát, esetleg ő is örülni fog és akkor elapad az én boldogságforrásom, ami persze képtelenség, de az agyam nem mindig foglalkozik az efféle logikai bakikkal.
vagy csak én gondolkodom hülyén?
Ahogy esik, úgy puffan 
szerintem igen, marmint nem hulyen, csak maskepp. mer’ szerintem nem arrol van szo, h az orom privatabb, hanem arrol, hogy a panaszkodas kulturalisan elfogadott es teszem azt, egyfele terapias kezelese a bajnak.. viszont a boldogsag meg pont az, amit az ember eloszor is inkabb meg- es atel(ne), minthogy rohanjon irni rola (mert ritkabban esik meg, mert kellemes es ezert nem general az emberben menekulesvagyat, stb).
de szoval h ne rolam szoljon a blogod 😉 orulok, hajra, varom!
hm, ebben is van valami.
jossz pestre? 27-en van peterfy bori koncert a godorben… 😉
tyuha. joideje erik mar a dolog, ez meg kivitelezhetonek is tunik raadasul. egy het mulva tobbet tudok, kontaktolok! :]
juhú! és tessék aludni is éjszaka néha 🙂
Ha belegondolsz, az irodalmi művek is nagyrészt nyavalygásról, szenvedésről, meg a főhős viszontagságairól szólnak. Lehet, hogy 1. a boldogság unalmas téma; 2. ha az ember boldog/elégedett, akkor kevesebbet agyal rajta.
A munkával kapcsolatban meg te írtad egyszer, hogy amin épp dolgozol, az mindig a “szar” munkacímet viseli. Én szeretem, amit csinálok, a feladat elvégzése után általában elégedett vagyok, esetleg büszke stb., de amikor a fordítás/dolgozatkupac közepén tartok, ritkán önt el a kéjhömpöly.
na igen, engem sem önt el a kéjhömpöly. csak nem akarnék hálátlannak tűnni, mert én tudom, hogy nem vagyok az 🙂