na, egész sokat okultunk a tegnapi próbasütésből.

amin még javítanunk kell, az a tészta kelesztése (a mi receptünk szerint két óra elég, mások egész éjszakát javasolták, tény, hogy a miénk kicsit lapos és élesztőszagú maradt), a pontos sütési idő (a közepén a tészta nem sült át rendesen) és a mákos tölteték, mint olyan (a miénk kicsit fullasztó lett, valószínűleg azért, mert nem öntöttük le forró tejjel).

színben és formában egyből jó lett minden, nem is robbant fel, csak a diós térfogata lett egy kicsit nagyobb a kelleténél, de azt sem kiskanállal kellett enni. a diós tölteték egyébként meg isteni lett, csak kevés, ezen is javítani kell (de a baracklevár határozottan jót tesz a dolognak…)

ha valakinek valami nemű tippe, tanácsa van, szóljon!

a receptekért meg ezer köszönet, szerencsére nem volt nehéz választani, mert nagyon kis elétérésekkel mindegyik ugyanazt volt, szóval most már inkább a rokonok interjuvoztatása jön, hogy mik a házi titkok (kedvenc tanítványomtól megtudtam, hogy náluk a rum a titkos összetevő, a tésztába is, a töltelékbe is)

összeségében nem annyira nehéz a beigli előállítása, csak rá kell szánni egy napot, mert a folyamat tele van olyan mozzanatokkal, hogy akkor most hagyjuk állni 2 órára a tésztát, vagy hagyjuk kihűlni a tölteléket, és hasonlók.