ezúton szeretném rögzíteni, hogy visszanyertem a hitem az emberiségben, ma ugyanis 45 percen keresztül ebédeltem, majd kávéztam a nagymező utcában, abban a naív hitben, hogy a biciklim biztonságosan le van kötve a sarkon.

ehhez képest csak nekitámasztottam egy oszlopnak, majd valami bizonyára megzavarhatott, mert nem raktam rá lakatot, hanem csak úgy elindultam ebédelni.

és az szép kis biciklim, mely meglehetősen drága, és ez többé kevésbé látszik is rajta, türelmesen megvárt és végignézte, ahogy szívizomgörcsöt kapok a lakattal a táskámban.

köszönöm mindenkinek, aki nem élt a lehetőséggel és persze világbéke.