na hát ennyit a nagy fergeteges buliról, már itthon is vagyok, miután a buli egyik központi embere lebetegedett.

így hát a szimplában kötöttünk ki, ahol bánatag fröccsök közepette próbáltuk túlüvölteni a dark dj-t, akinek nem egészen értjük a létjogosultságát egy romkocsmában, ahol nincs táncparkett és az ember többnyire beszélgetni jár.

az est fénypontja kétség kívül az a pillanat volt, amikor éppen orvostanhallgató barátunkkal arról heherésztünk, hogy micsoda hülye tárgyakat távolítanak el a végbelekből, amire az áldozatok többnyire azt kamuzzák, hogy véletlenül ráültek (na persze). ezen a ponton a roskatag tonett szék megadta magát alattam, én pedig eltűntem az asztal alatt egy fűrészporfelhőben. miután jól kinevettük magunkat, megállapítottuk, hogy azért nem minden napi teljesítmény, hogy a széknek nem egyszerűen kitört a lába, hanem konkrétan ripityára tört.

szóval gazdagabb lettem két véraláfutással a vádlimon és elnyertem a jogot, hogy még nappali közlekedéssel szenvedjem haza magamat a minusz tizensokban.

lehet, hogy tényleg nagyon rohamosan öregszünk (vagy hízunk).