973

azt hiszem, kezdem megtalálni az egyensúlypontot.

már nem rettegek minden hónap végén, hogy éhen fogok halni.

már merek nemet mondani a munkára, nem gondolom azt, hogy egyszer csak munka nélkül maradok.

már elfogadom, hogy igenis este 8 után vág jobban az agyam és nincs avval semmi baj, ha az ember este 8 és hajnali 2 között dolgozik, ha egyszer így bír tempósan haladni.

megtanultam nem lemondani a magánóráimat.

elfogadtam, hogy nem érthetünk mindig egyet.

elfogadtam, hogy nem dől össze a világ, ha nem értünk egyet.

kezdem megszelídíteni a háztartás sárkányát.

3 thoughts on “973

Hozzászólás a(z) postmodernystka bejegyzéshez Kilépés a válaszból