ha jól emlékszem, legelőször 10 évesen akartam megírni a memoárjaimat. igen, csak ennyit, a memoárjaimat, szerény kislány voltam már akkor is. el is kezdtem, de kicsit körberöhögtek, hogy ugyan már, mit írnék meg ilyen fiatalon, pedig én már akkor is úgy éreztem, hogy velem rengeteg dolog történt, amit leírhatnék. azóta rendszeres időközönként megpróbálok írni valamit, de sajnos a karakterkidolgozás, a cselekményvezetés és egyéb praktikák nem az erősségem. voltaképpen a saját életemen és benyomásaimon kívül semmiről sem tudok érdemben írni, az meg ugye kit érdekelne. röpke 5 év alatt néhány embernek sikerült meggyőznie, hogy például őket.
ezért úgy döntöttem, hogy folytatom a couchette nevű prodzsektemet (azokról a helyekről írok, ahol aludtam), amit 2 bejegyzés után abba is hagytam, mert megijedtem, hogy milyen messzire és mélyre vezetnek vissza az emlékek. ezzel együtt rájöttem, hogy tényleg meg szeretném írni ezeket a történeteket, mostanra talán van már annyi önbizalmam, hogy elhiggyem, nem teljesen érdektelenek. ha valakit érdekel, itt lehet olvasgatni, reményeim szerint egy laza emlékhálót bírok majd szőni az általam látogatott és lakott lakások alapján.
Ahogy esik, úgy puffan 
Elolvastam a Couchette-et. Most némi elragadtatással vegyes irigy utálatot érzek. És nem a lakások miatt… 🙂
ööö, azt hiszem ez megtisztelő 🙂
Jól hiszed. 🙂
🙂 Na végre!, hogy folytatod. 🙂
(már-már nem bíztam benne, -csak halvány remény pislákolt-,és most örömmel látom)
Van Camus-nek egy rövid novellája, amit nagyon szeretek, A SZÁMŰZETÉS ÉS AZ ORSZÁG c. kicsike kötetben, http://href.hu/x/bbkc a Hűtlen asszony a címe. (Bp.,Európa kiadó, 1969) Évente újraolvasom, mert fantasztikusan erős hangulatú. Tkp. semmi különös, a főhös, Janine találkozása a sivataggal, de ez az elementáris élmény olyan szépen van megírva, hogy mindig elvarázsol.
Amit írtál, ezt a novellát juttatta eszembe… 🙂
wow, hát köszönöm! lehet, hogy megveszem a könyvet, bár alapvetően nem szoktam francia dolgokat magyarul olvasni, de hát lehet kivételt tenni 🙂
az igazi az volna, ha franciául olvasnád először, és csak utána magyarul. Érzésem szerint nagyon jó a fordítás, Benyhe János készítette. Van egy hangulata, ami teljesen magával ragadja az embert.
Bár tudnék úgy franciául, hogy olvashatnám úgy is! 🙂
említettem már, hogy adok franciaórákat? 😉
említettem már, hogy adok franciaórákat? 😉
végigolvastam,jó a stílusod! lassan én is megemlékezhetek a városokról,ahol eddig laktam,van 1-2…:)
köszi szépen, lancelotbeka, örülök, hogy tetszik 🙂