nos a kutyit (Kifli névre _nem_ hallgatott) tegnap este elvitték, nem ez volt életünk legvidámabb pillanata, de belátjuk, hogy a kertes ház valószínűleg sokkal jobb lesz neki, mint a mint lakásunk.

tegnap este levittük egy utolsó sétára, Hubbie futott vele rengeteget, de látszott rajta, hogy legalább naponta két órát kellene futkároznunk, hogy igazán lekössük. amikor feljöttünk, még gyorsan bemutatta, hogy már képes visszahozni dolgokat, csak hogy még jobban fájdítsa a szívünket, hogy a világ legokosabb kutyájától vagyunk kénytelenek megválni.

ezzel együtt vidáman elment mással is pórázon a kis szajha, majd azzal kezdte, hogy az új helyen megette a másik kutya vacsoráját is. azt hiszem nem kell félteni a továbbiakban.

a lakást egyszer már felmostam és kiszellőztettünk, most jön a mosás, porszívózás, nem-sopánkodás.