a jó időre való tekintettel újra elővettem a biciklimet, ami többek között komoly izomlázat generált nálam (pedig nem mentem vele messzire, csak teljesen elszoktam a mozgástól). ledudáltak az andrássy úton, még csúnyákat is mondtak, hogy menjek inkább a bicikliúton (ami életveszélyes, de gondolom ez nekik mindegy), mindezt úgy, hogy az egész andrássy konkrétan állt, akkora dugó volt.

aztán eltörtem a sárhányómat, aminek örömére az hozzáért a kerékhez én meg furcsa hangok kíséretében lelassultam. kedvenc bicikliboltomban fél perc alatt megcsinálták, de estére megint hangokat és lassulást érzékeltem, szuper, még jó, hogy ma gyalog megyek mindenhova elvileg.

míg a boltban ácsorogtam, lelopták a sebességmérő órámat, amit csak azért hagytam rajta a gépen, mert korábban hiper-szuper erős ragasztóval a helyére ragasztottam, de ez úgy látszik nem volt akadály valami faszkalapnak, aki nem tudom, mire megy a mérővel érzékelő nélkül, de bizonyára én vagyok szűklátókörű. (mielőtt még hülyének néznétek, azért ragasztottam be, mert valami elromlott a talapzaton és állandóan leesett az óra, ahelyett, hogy bekattanna).

ezen mérgelődve hazaegyensúlyoztam, jobb kézzel fogtam a kormányt, ballal pedig igyekeztem a vállamon tartani egy tisztítóból hozott, benejlonozott nadrágot. mindezt forgalommal szemben a lónyay utcában. ó jé.