legszívesebben most negyedórát káromkodnék folyékonyan, mert egyrészt itt rekedtem egy hétfőre leadandó cuccal, aminek a szövegkönyvében szerepel egy szófosós narrátor, a videón viszont narrátor sehol, helyette van egy hollandom, egy norvégom, egy litvánom és egy németem, akik angolul beszélnek nekem molekuláris biológiáról, de az ő szövegük persze nincs leírva sehova.

hiányzó szövegekhez már hozzászoktam, hiányzó hangsávokkal még nem találkoztam…

ha ez még mind nem lenne elég, pár órával ezelőtt döbbentem rá, hogy egyetlen egy találkozót nem írtam fel a határidőnaplómba holnapra és richtig keresztbe szerveztem, egyetlen egy mázlim, hogy elvileg 10:30kor kell a deák téren lennem, majd 10:45kor kell a deák téren lennem, a kettő között pedig egy lakást fogok megnézni (meglepő módon a deák téren). óriási málőr viszont, hogy a 10:45-ös találkozómat nem ismerem személyesen és veszprémből jön fel kifaggatni engem a fordítás élvezeteiről a szakdolgozatához, szóval igazán nem szeretném cserben hagyni, és csak reménykedni tudok, hogy megnézi az emailjeit indulás előtt, vagy felhív (mert nekem persze nincs meg az ő száma).

szóval mindez megmagyarázná a 15 perces folyékony és változatos, esetleg multinacionális káromkodást, de azt hiszem, hogy sokkal jobban járok, ha megkóstolom a névnapomra kapott kávés fehércsokit.