csütörtök délben hazajött muchacha egy villámlátogatásra, ennek örömére pénteken a szimplakertben kötöttünk ki és vadul ittuk a nagyfröccsöket, hogy az majd milyen jó lesz nekünk, de különösebben nem tudatmódosultunk, pedig igazán mindent megtettünk. (valójában mindketten gigászi méretű vacsoráról érkeztünk a kocsmába, szóval ez lehet, hogy közrejátszott)

címszavakban:

megmentettük a kanapénk másik felén ülő szerb fiút, egy szemlátomást nagyon részeg magyar leánytól, aki a “you dance!”, “you come!” parancsokat váltogatta, miközben a srác karját rángatta. a fiú egyszer csak megölelt és közölte a csajjal, hogy én vagyok a barátnője, menjen innen. én is próbáltam rávenni a csajt magyarul, hogy ugyan már, ismerkedjen máshol, ennek nagyon megörült “de jó, hogy tudsz magyarul, majd tudsz fordítani nekem”. szerencsére egész gyorsan eltűnt, szerintem mondjuk egyszerűen csak elment pisilni, aztán nem talált vissza többet az asztalunkhoz. a legszebb az egészben, hogy a szimplakertben nem is szólt zene és táncparkett sincs.

ezek után a szódában kötöttünk ki, ahol bedobtuk magunkat a táncparkettre és végig táncoltuk a 90-es évek fontosabb zenei mérföldköveit (lásd: Ace of Base) és megállapítottuk, hogy ezen a helyen egyrészt mindig akad ismerős (legutóbb a Nő egyik huga, most egy volt csoporttársam, aki a kutyája képét mutogatta nekünk a telefonján hajnali 5-kor), másrészt mindig vannak haskipolóban vonagló nagyon duci lányok és kockás ingben bénán és zavartan ácsorgó srácok.

hajnali 4 körül egy kisebb félreértés hatására ittunk egy pálinkát, muchacha a hangzavarban véleményem szerint azt mondta, hogy “igyunk egy kis vizet”, amire lelkesen bólogattam, majd a pultnál derült ki, hogy valójában “igyünk valami jó erőset” volt az eredeti mondat.

hajnali 5kor sikítozva otthagytuk toni braxtont és az összetört szívét és kiszenvedtük magunkat a szélviharba.

muchacha taxival távozott, nekem maradt a küzdelem az elemekkel, bevallom, ahogy némiképp illumináltan bandukoltam a dunával párhuzamos utcában, időnként az az érzésem támadt, hogy most tulajdonképpen nem is pesten vagyok, hanem egy kis tengerparti halászfaluban, ahol épp vihar van. másnap reggel pedig holtan találják majd a kocsmárosnét.

aztán elzötykölődött mellettem egy 2-es villamos és ettől némiképp szertefoszlott a kép.

címszavakban.