nekem is voltak már és bizonyára lesznek majd hülye szomszédaim, meg mindenkinél van egy néni, akinek nincs jobb dolga, mint jegyzeteljen, ki hányszor hova megy a gangon és kihez érkeznek ellentétes nemű vendégek este 7 után. nem vagyok naiv, tudom, hogy a jó házközösség teljesen véletlenszerű és többnyire nagyon ritka.

de azért a mai mindenen túltett.

elmentünk megnézni egy lakást, majd végül még egyet ugyanabban a házban, időközben elbeszélgettünk az ingatlanossal, elmondtuk, hogy mit szeretnénk, erre egyből mondott is pár lehetséges lakást a környéken. ebből egy felkeltette az érdeklődésünket, az ingatlanos részletesen elmondta melyik utca, melyik ház, hanyadik emelet, meg is beszéltük, hogy akkor holnap délben megnézzük, ott találkozunk.

hazafele úgy mentünk, hogy megnézzük kívülről a házat és mivel épp jött ki valaki, bementünk a lépcsőházba, hogy azt is szemügyre vegyünk, le van-e hányva a fal. felmentünk a lifttel a legfelső emeletre és onnan jöttünk le gyalog.

a negyediken az egyik lakás ajtaja nyitva volt, de ezt csak futólag nyugtáztuk, nem álltuk elé, el se haladtunk előtte, mert a sarokban volt. fél másodperc múlva már kiáltottak is utánunk, hogy “halló! kit keresnek?”. mi köszöntünk és mondtuk, hogy nem keresünk senkit, és egyébként is megyünk. ez úgy látszik rossz válasz volt, mert utánunk rohadt egy ötvenes faszi, hogy mi milyen jogon jöttünk be a házba és ezt mégis hogy képzeljük, hogy csak így bejövünk. mi továbbra is mentünk lefele a lépcsőn, kicsit még mosolyogtunk is, hogy a bácsi úgy látszik paranoid, de azért kedvesen mondtuk, hogy nem akarunk rosszat, nyitva volt az ajtó, sajnáljuk, ha zavartuk. itt sajnos a kabaré jelenet elkomorodott, a bácsi ugyanis üvöltve közölte Hubbie-val, hogy ő most azonnal rendőrt hív, mert csak a tolvajok mennek be házakba céltalanul és azonnal takarodjunk innen, különben lekever nekünk egy pofont. erre kedvesen közöltem vele, hogy amennyiben ő így tenne, én fogok rendőrt hívni. Hubbie meglehetősen dühösen megkérdezte, hogy most komolyan úgy nézünk-e ki, mint a tolvajok, erre a bácsi boldogan helyeselt, hogy persze, abból a jólöltözött nyakkendős fajtából, ránk van írva és megerősítette, hogy szívesen lekever nekünk egy pofont. egészen az utcáig kísért minket, ahol meglátta, hogy a biciklimet a ház valamelyik csövéhez kötöttem (talán villámhárító lehet egyébként). erre felhördült, hogy “és még ráadásul biciklivel is vannak!” és megparancsolta nekem, hogy ne mereszéljek bármit is ehhez a házhoz kötni, mert a ház az övé és ha itthagyom ezt a biciklit, a szemem láttára fogja széttépni. itt megerősítettem, hogy ebben az esetben szívesen készítek videót a telefonommal és mutatom meg a rendőröknek. Hubbie megpróbálta elmagyarázni, hogy egyébként az eladó lakás miatt néztünk körbe, de erre annyi volt a válasz, hogy ebben a házban nincs eladó lakás, takarodjunk az utcából is és ne merészeljünk visszajönni többet.

ezek után lemondtuk a lakásnézést, mivel egyrészt kicsit háborogtak még a kedélyeink, másrészt hiába tudom, hogy a bácsi egyszerűen gyagya, és sajnálatraméltó, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ő kopogna az ajtómon szombaton délután kettőkor, hogy ne porszívózzak, mert csendes pihenő van, ne szállítsam a biciklimet a liftben, mert nem arra van, ne fogadjak vendégeket este 6 után, ne dohányozzak az erkélyemen és hasonló indokolt kedvesség. ráadásul a bácsi elég fiatalnak tűnt, hogy még legalább 30 évig megkeserítse az életemet és szinte bármire fogadni merek, hogy mellesleg ő a közös képviselő.