ma megint nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy Hubbie-val elmenjünk futni. de persze nem mentünk. közben meg vidáman nyavalygunk két naponta, hogy mennyire dagadtak vagyunk és milyen rossz az egészségünk.

persze holnap gigászi családi banzáj étteremben, feltételezem nem saláta leveleket fogunk rágcsálni, szóval valamit tényleg tenni kell az ügy érdekében.

tegnap mondjuk össze-vissza cikáztam a városban biciklivel, hátamon a szokásos biciklilakat, astérix, francia nyelvkönyv, notesz, másik notesz, cigi, irattartó kombón kívül több-kevesebb könyvvel (a csúcs négy darab volt), ráadásul marhára fújt a szél, szóval remélem ez elsüthető legalább egy fél erőnléti edzésnek. mindenesetre felnézek a biciklis futárokra, az fix. mert én legalább nem siettem.