épp nosztalgiázunk az egyik barátnőmmel és hirtelen eszünkbe jutott, amikor gyerekkorunkban tonnaszám zabáltuk a panírozott koktélrákot, amit arab kenyérbe csavartak és lelöttyintettek koktél szósszal. mondanom se kell, a rák friss volt és az egész legfeljebb két dollárba kerülhetett.
hát hogy is mondjam… fene a jó dolgomat.
Ahogy esik, úgy puffan 
Egyetértek 🙂
Bár az jutott eszembe, hogy a blogodról épp nem ez süt. Csak kíváncsiságból átfutottam a legutóbbi 20 bejegyzést, és 14-ben valamiről éppen panaszkodsz (mi a baj a fordítással, közlekedéssel, lakógyűléssel, potenciális új lakással, nem mozgással, fordítással, stb. stb.). Szerintem az utóbbi néhány hónap sem mutatna sokkal jobb statisztikát.
Hová tűnt Eufrozina és POENNA? Elkergette őket az anyagi függetlenség bizonytalansága és a napi gondok?
érdekes, amit írsz, én általában nem úgy érzem, hogy panaszkodnék, hanem hogy kritizálnék. ezzel együtt biztosan másmilyen ember lettem, mint az otthonlakó egyetemista, akinek a legnagyobb baja a morfószintaxis vizsga volt, de ez talán érthető is. ezzel együtt szoktam még POENNA lenni, csak pont nem a blogomon, hanem élőben…