álmomban a lakásunk egy sötét folyosóról nyílt, klasszikus egy szoba hallos bauhaus lakás volt, a hallba raktuk át a konyhát, így volt egy fél szoba. valószínűleg a fél emeleten lehetett, mert nagyon sötét volt.

épp jöttünk haza, amikor feltűnt, hogy nincs meg a bejárati ajtónk. a lakást kipakolták, eltűntek a laptopok, a tv, ilyesmik. álmomban az első gondolatom az volt, hogy “jaj, hogy fogom így leadni holnapra a munkáimat?”. aztán észbe kaptam és kirohantam az erkélyre, ahol a biciklik álltak volna, de a négyből már csak egy maradt meg, a legelső biciklim, a dino delloni, amit paranoid módon a korláthoz láncoltam. a lesújtott Hubbie-nak csak annyit bírtam mondani, hogy “na látod”.

miután felébredtem, azért megnéztem, hogy megvannak-e azok a hülye biciklik.