a tegnapi napom a délelőtti munka után nagyon kellemes lett, hangos kattogások közepette (valami baj van a biciklimmel) áttekertünk szüleimhez, ahol kiadós vasárnapi ebéd várt minket.

innen felkerekedtünk anyukámmal, hogy elmenjünk a margit-szigetre, de ott akkora őrületes tömeg fogadott minket a klausztrofóbikus aluljáróban (ahol mindenki egyszerre tülekedik, hóna alatt babakocsival, kismotoros gyerekkel, versenybiciklivel, mintha minimum ingyen osztogatnák a sört a túloldalon), hogy végül inkább a bambiban kötöttünk ki, ahol kellemeset fröccsöztünk és a mellettünk ülő Bodrog névre hallgató kutyát figyeltük.

ezen a ponton utolért minket a korábban sziesztázó Hubbie, így hirtelen felindulásból elmentünk a pénteken nézett lakáshoz, még a házba is bementünk és kívülről lelkesen elmagyaráztuk, hogy mi merre van.

jó kedvűen, de némiképp álmosan érkeztem később a gödörhöz a Színésznőhöz és társaságához, ahol kedélyesen elpunnyadtam egy órácskát, majd hazaindultam.

gondoltam, ha már narancssárga biciklivel vagyok, beugrom a vörösmarty térre, hogy mi van a választási eredményekkel, de a tömeg viselkedése elriasztott és kissé demoralizáltan tötyörögtem utána itthon, hulla fáradtan.

a mai prodzsekt a rendrakás potenciális vevők okán és munka, mi más. lassan úgy érzem, hogy mire elköltözünk, pont megszelídítem ezt a háztartást…