a mai napon két jó dolog történt:

– az egyik, hogy végre megszabadultam a szombatra esedékes kurva sokat pofázós főzőshowtól

– a másik sokkal izgalmasabb számomra, ugyanis bicikli van az ügyben, méghozzá egy új (igen, ez lesz vesztem, de már beletörődtem). a múltkori csodaszépségről ugyan lemondtam (bolygóláng: majd megpróbálok róla felrakni egy nyomi mobilos képet, de más nincs róla sajna), de sikerült találni ugyanott egy 52-es gitane vázat a 60-as évek végéből, amire ha minden jól megy, összedobnak nekem egy városi rombolót, ami nem csak csodaszép lesz, de praktikus is, így végre nem versenygumikkal kell majd nekiindulnom a traktornyomos szentendrei útnak, meg nem sufni tunninggal rögzítik a sárhányót, nem utólag próbálják ráerőltetni szegény vázra a nem odaillő alkatrészeket, hanem eredetileg is ilyennek tervezték (pontosabban terveztem én; egy órát álltam a műhelyben a két méteres pasival, aki fél percenként új alkatrészeket mutatott fel nekem, de végül mind a ketten jól jártunk). szóval ha minden igaz, teljes kéjhömpöly vár rám, a bicikli egyszerre lesz gyönyörű és ideális választás őszre/télre és könnyedebb túrákra (ezt a felhasználási területet jelenleg nehezen tudom lefedni, vagy csak közepes életveszély árán), ráadásul fele annyiból kijön, mint a két héttel ezelőtti országúti csoda, aminek nem vettem volna sok hasznát.

(most már csak el kell adnom a kiszuperált rudolfot és le kell tudnom két melót péntekig, ez már igazán lófasz, ahhoz képest, hogy már azt se tudom, hol vagyok a kialvatlanságtól, sálálá)