komolyan mondom, lassan már ráengedhetnék pár szakértőt az agyamra, hogy tanulmányozzák az alváshiány hatásait.

egyébként elég jól el tudom mondani, mi jellemzi ezt az állapotot.

ha nem alszom eleget, akkor többnyire nyűgös vagyok, sokat beszélek (még annál is többet, mint szoktam), ég a szemem, néha kicsit szédülök, állandóan éhes vagyok és kipurcan a rövidtávú memóriám.

de tényleg. képtelen vagyok visszaemlékezni délben, hogy mit is csináltam délelőtt, néha a mondatom közepén érdeklődve pislogok a másikra, hogy “mi? én beszéltem? komolyan? nem te?”

egyébként ennek még talán értelme is van, elvégre az ember alvás közben pakolja át a rövidtávú memóriájából a hosszútávúba a dolgokat, a rövidtávú memória meg mint tudjuk, véges, szóval simán lehet, hogy egyszer csak kiraknak egy “megtelt” táblát az agyam egyik részére, de azért mégis csak sajátos így az élet.

arról nem is beszélve, hogy ha egy egész nem alvásos korszakról van szó, akkor a fizikai tünetek tompulnak, a zokni agy-effektus viszont hatványozódik, tehát kvázi fogalmam sincs, hogy miket beszélhettem tegnap, de a hosszútávú memóriám viszont non stop böfögi fel magából az emlékeket, ezért állandóan sztorizgathatnékom támad, és minden használati tárgyról legalább öt különböző kapcsolódó történet jut eszembe az elmúlt tizenöt évből.

olyan, mintha fiatalkori elhülyülésben szenvednék, vagy miben.