egyébként néha próbálok tenni az életemet megmérgező káosz ellen. egyszer például elmentem pszichológushoz. nem volt különösebben nehéz, mert iskolában dolgoztam akkor és egyszer csak szóltak, hogy lett pszichológusunk, menjünk hozzá lelkesen, ha van kedvünk, arra van.

be is mentem hozzá és valamiért úgy éreztem, hogy jaj de jó, most majd választ kapok életem összes sarkalatosabb kérdésére, és talán megszűnik az életemet megmérgező káosz. én kis naiv.

mondanom se kell, hogy egy órán keresztül hallgathattam a pszichológus csaj élettörténetét és a friss szakítását, valamint svájci kalandjait és a francia nyelvvel kapcsolatos szorongásait.

a végén még meg is köszönte, hogy meghallgattam és hogy jöjjek máskor is csevegni. ha ha. a folyosóra se tettem be a lábam utána.

(időközben rájöttem, hogy a káosz nem mérgezi az életemet, hanem inkább táplálja és nem kell ellene tenni.)