annyira nincs kedvem dolgozni, hogy inkább folytatom a “hagyjuk hátra trampli milétünket” prodzsektemet és vagy fél óráig manikűröztem. még a körmömet is kilakkoztam, méghozzá rózsaszín csillámosra (mert csak ilyet találtam itthon, bár ezt sem egészen értem, hogy került hozzám).
aki ismer, most fetreng a röhögéstől (egyébként én is, főleg, hogy még csak a bal kezemet csináltam meg, szóval extrán hülyén festek)
ezzel együtt az ember lánya legyen ápolt, a szép lányok ijesztően gyorsan tudnak lepusztulni, miután révbe érnek, abba már bele se merek gondolni, hogy milyen sors vár a nem-szép, de vicces lányokra (már így is pislogtam egyet és lett rajtam vagy 10 kiló bónusz).
ezzel egyidőben a szellemi elfekvőből is megpróbálom kirángatni magam és a válogatott vámpíros-baszós, valamint nyomozós-piálós olvasmányaimról megpróbálok visszakanyarodni a kicsit nivósabb dolgok felé.
A nem-szép-de-vicces lányok révbeééréséről és annak további folyományairól szívesen mesélek, ha igényeled. (Asszem, nem pusztultam le különösebben, de az is igaz, hogy eléggé alacsonyan volt a kiindulópont.)
remek téma egy-két közismerten hizlaló korsó sör mellé 😉
belejapofámba, áúúú 😀 Ezek a hívószavak:
“nincs kedvem dolgozni”, “lepusztulni”, “révbe érnek”, “szellemi elfekvő”
megyek, csinálok három karhajlítást.