Békés Pálnak köszönhetem életem egyik legmeghatározóbb élményét, a Két Balkezes Varázslót, amit agyon olvastam kiskoromban, majd fiatal felnőttként ezzel traktáltam mindenkit, aki még nem olvasta. baráti nyaralásokra vittem magammal és felolvasást tartottam belőle minden este.

olvassátok el ti is, és vitassátok meg, hogy ki a jobb, Harry Potter, vagy Fitzhuber Dongó, a kirendelt lakótelepi varázsló, akinek meg kell mentenie Lanolin hercegnőt a panelrengetegben, úgy, hogy egy varázsigét sem képes megjegyezni.

sokkal később olvastam tőle a Női Partőrség Szeme Láttárát, a színdarabot, amiben egy fordító egy meglehetősen komplikált angol mondattal küzd, miközben az ajtó nélküli panellakásába mindenféle ürügyökön beesnek mindenféle szereplők (többek között egy punk, aki házibuliba érkezett, majd amikor megtudja, hogy rossz helyen jár, nem talál ki az épületből).

olvassátok el azt is, főleg azok, akik ültek már borzasztó fordítandó szöveg felett, vagy jártak valaha lakógyűlésen.

én pedig elolvasok minden mást tőle, amire eddig nem jutott időm.