úgy hozta a sors, hogy most pont nincs munkám (bár talán holnaptól már lesz), csütörtöktől máig teljes felszabadultságban lazázhattam, aminek az lett a végeredménye, hogy az időm nagy részét virtuális konyhák között töltöttem és majd megőrültem.

a ruhaszanálás után most épp az íróasztalra gyűjtök erőt, de közben egyre több bútorról derül ki, hogy a továbbiakban inkább megválnánk tőle, most ezeket próbálom elpaterolni valahova (akinek kell 3 darab szürke Billy könyvespolc, sikítson), de például a monumentális 50-es évekbeli kb 300 kilós 90×180 centis íróasztalommal dunsztom sincs mi lesz, mert még az utcára se tudom levinni, hogy majd csak elviszi valaki, mert garantáltan sérvet kapna ő is, meg én is. (persze lehet, hogy alábecsülöm a környéken lakó kisebbségiek leleményességét).

ezzel egyidőben megy a harc a kivitelezőért, aki hajlandó lenne akár már hétvégén elkezdeni szétverni a lakást, mert különben tényleg SOHA nem leszünk kész, én meg 3 hét múlva ülhetek az utcán a kartonjaimon. kedves barátaimtól mondjuk már több felajánlás is érkezett, hogy lakhatok náluk, akár velük, akár helyettük, de a kartonjaimat tényleg nem várhatom el senkitől, hogy befogadják.

nagyon remélem, hogy holnap kapok egy valag munkát, mert különben lassan léggyé alakulok, aki állandóan nekiütközik az üvegtáblának.