nos, zökkenőmentesen megvettük tegnap a lakást, megkaptuk a kulcsokat, átadtuk a pénzt, az ügyvédnél ittunk pár pohárka bort, majd jött a kivitelező, aki ráébresztett minket arra, hogy tényleg egy romhalmazt vettünk (bár ezt eddig is sejtettünk), de megnyugtatott, hogy két hét múlva el tudja kezdeni és szeptember elejére kész is lesz. némiképp hullafáradtan még szüleimnél is ittunk egy kis pezsgőt, majd hazaestünk, hónunk alatt a ház alapítóokiratával, amit az előző tulaj kedvesen átadott nekünk (majd bemásolok pár tanulságos részletet).

üröm az örömben, hogy az ex-tulaj az ügyvédtől való távozás után valahogy elkevert 200 ezer forintot, amit senki, sem az ügyvéd, sem mi, sem az ingatlanos nem talált meg utána, minden valószínűség szerint a bankban a kezdő pénztáros számolt el valamit. mivel a pénzt hárman is átszámolták, amikor átnyújtottuk, minket nem gyanúsít semmivel, viszont kellemetlen szájízt adott a kezdeti eufóriánknak (micsoda képzavar, istenem).

szintén kicsit lelombozó volt hallgatni az egyébként vér profi kivitelezőt, mert ahogy sorolta a tételeket, szinte láttam a dollár jeleket, amint vándorolnak át az én zsebemből az övébe. árajánlatot csütörtökre ígért, reméljük, a lélektani határon belül van, mert szeretnénk őt alkalmazni, de persze nem minden áron.

viszont extra bónusz, hogy családomnak kifejezetten tetszett a lakás, ami ugyan nem volt szempont, de azért kellemes fejlemény.