azt hiszem egy hosszú, fárasztó nyárnak nézek elébe, koncentrálnom kell, hogy minél kevesebbet stresszeljek, különben csak megmérgeződik az egész új lakás prodzsekt, ami ugye messze nem a cél.

nem nyavalyogni akarok, csak segítene, ha az én hátamat is tartaná valaki, nem csak rám támaszkodnának.

és persze ilyenkor az ember megint vidáman nyugtázza, hogy akivel ilyenkor el kellene menni berúgni, az a kontinens túl felén éldegél.

(általában kiválóan kikapcsolom az országhatárokon kívül élő barátaimat az aktív életemből, mondhatni eszembe se jutnak, nem akarom reflexszerűen felhívni őket. olyan, mintha nem is léteznének. valamiért van, akivel ez egyszerűen nem megy, talán öregszem, vagy lázadozik a szervezetem, a franc se tudja, de nem túl vidám.)