jelentem, a mai napon átadtuk az előző lakás kulcsát az új tulajnak. Hubbie-nak sikerült pont időben hősiesen kiürítenie a lakást, miközben én vadul dolgoztam szüleim kanapéján.

ez egyébként a hétvégére is jellemző volt, egyrészt a kanapé, másrészt a dolgozás, hiába ültem a Duna-kanyar legszebb panorámája előtt, mégis a monitort voltam kénytelen bámulni logisztikai problémák miatt, vagy ha nem, hát a kanapéra száműzött minket a remek időjárás.

bikini helyett inkább a remek szieszta konvektort izzítottuk be, nagyon örülnék, ha valaki elárulná, hogy a CS, T és Z jelzések vajon mit fednek rajta.

röviden ennyi, most is mindjárt dolgozni fogok, ez az egyetlen konstans pont jelenleg az életemben (kicsit kiterjesztve a kört a laptopom is elég szilárd támpontnak bizonyul), jelenleg lövésem sincs, hova tűnt a bugyiaim nagy része, a mobiltöltőm és a nyári nadrágaim jelentős százaléka.

de sebaj, legalább a futócipőm meglett, tegnap el is merészkedtünk a rekortánra és legnagyobb meglepetésünkre egész jól ment (összesen 3 kilométert bírtam, a többit sétáltam). út közben találtam egy zsebből kirepült mobiltelefont, amit kis nyomozás után leadtunk a Kleopátra-ház portáján, ahol nagyon ránk mosolygott a portás és megdicsért minket, hogy ilyen becsületesek vagyunk. mindenkinek volt egy jó napja (és még izomlázam is lett mára, vagyis jól csináltam a dolgot).