ezúttal budáról jelentkezem, berlinből szinte direktbe ide jöttünk, Hubbie régi legénylakása várt minket, meglehetősen eklektikus bútorokkal, egy böszme galériával, amire egy tyúklétrán kell felmászni, alternatívaként pedig egy kinyitható kanapéval, amit viszont elfelejtettünk, hogy hogyan kell kinyitni.

mindezt azután, hogy tegnap 13 órát vonatoztunk ülve, ami idő alatt én egy olyan krimivel mulattam az időt, amiben olyanokat írt a fordító, hogy a főhős “felvette a Wellington csizmáját”, majd a biztonság kedvéért megittam egy istenes adag bort muchacha társaságában, ettől szinte függetlenül 3 különböző helyen a lábamba állítottam a biciklimet, ma pedig felcipeltünk 30 négyzetméternyi csempét (az eladó szerint 500 kiló) a negyedikre, igaz, volt lift, de a tegnapi kalandoknak hála legalább a bokám is bedagadt, csak hogy könnyű legyen az élet.

hosszú lesz ez a nyár, de legalább hasznát veszem a humorérzékemnek.

ja és továbbra is ugyanabban az 5 bugyiban járok és végül vettem inkább egy új mobiltöltőt.