ezek a nyári esték valahogy mindig úgy alakulnak, hogy elindulok otthonról, majd egy kisebb űrutazás után jövök haza.

pénteken például elindultunk muchachával visszafogottan fröccsözni este 8-kor, majd reggel 6-ra értem haza, miután egy rendkívül élethű színes-szagos videoklipben vettem részt. ja nem, az nem egy film volt és nem egy álom, hanem tényleg mi voltunk, csak valahogy megfeledkeztünk a visszafogott alkohol fogyasztásról, meg talán egy kicsit magunkról is.

aztán tegnap elindultunk délelőtt 10-kor, majd hazaértem hajnali 5-re, a kettő között megjártuk a velencei-tavat, lángosoztunk, pacsáltunk, visítoztunk a röhögéstől, majd bedugultunk, asztalfoglalásokért izgultunk, focimeccsen izzadtunk, a negyvenedik sárgalapnál hisztérikus rohamot kaptunk, duna parton vicces anekdótákat csereberéltünk, majd szúnyoginvázióban az élet értelmét kerestük.

és bármilyen fárasztóan is hangzik, ebből én rengeteg erőt merítek.