a napom szokás szerint hosszúra nyúlt és a két korábbi sztori hatására úgy döntöttem, inkább pihentettem a biciklimet, így gyalog indultam el hazafele hajnali 4-kor. kicsit számolgattam, majd úgy döntöttem, hogy nincs kedvem elsétálni a király utcától a móriczra, így éjszakai buszra pattantam, gondolván, hogy úgyis rám fér egy kis egzotikum, száz éve nem ültem buszon. utólag belegondolva, ellettem volna egzotikumok nélkül is.

amikor felszálltam, elég kevesen voltak a buszon, páran értékeikbe kapaszkodva aludtak, mások révetegen néztek ki az ablakon. ellenőr, biztonsági őr sehol.

a blahán felszállt egy nagyobb társaság, akik annak ellenére, hogy mind együtt voltak, meglepő módon a csuklós busz különböző pontjain ültek le, és ahelyett, hogy egymással beszélgettek volna (bulihoz voltak öltözve), kb 5 percenként helyett váltottak, mintha nem tudnák eldönteni, hogy melyik székre üljenek le.

előttem párral ült egy alvó srác, ölében a hátizsákjával, na őt például legalább öten körbeállták és láthatólag csak úgy álltak, nem beszélgettek, de időközben nagyon nézték az utazóközönséget, többek között engem is.

aztán elkezdődött az, hogy megállónként leszállt valaki a társaságból, majd felszállt egy másik. módszeresen körbeálltak mindenkit, aki aludt, az egyik srác fel is ébredt, tőle kérdeztek valamit, hogy ez a busz biztosan nem tudom hova megy-e, de a srác vagy túl részeg volt, vagy túl álmos, mindenesetre gyorsan elaludt megint.

a petőfi híd budai oldalára érve hárman maradtunk a buszon, akik nem aludtak és nem a társasághoz tartoztunk, egy régivágású műszerész megjelenésű bácsi, aki mereven a semmibe nézett és egy fiatal srác, aki látványosan bámult ki az ablakon.

számomra addigra már szinte egyértelmű volt, hogy az alvó utasközönség buksza nélkül fog felébredni a végállomáson, de mivel ők voltak tízen és tagbaszakadtan, én pedig egyedül az 55 kilómmal, úgy éreztem, hogy már így is eléggé bámulnak engem, inkább leszállok.

ott álltam újfent tehetetlenül, fogalmam sincs, mit kellett volna csinálnom, ha szólok, megvernek, annak nincs sok értelme, a sofőrhöz nem tudtam volna odamenni feltünésmentesen, abból kiindulva pedig, hogy a társaság egy része pedig egyesével leszállt, valószínűleg nem is volt már náluk a cucc.

természetesen lehet, hogy csak hallucináltam és az általam megfigyelt jelenségekre van logikusabb magyarázat is, rajtam mindenesetre úrrá lett újfent a tehetetlenség, hogy hiába van szinte biztosan igazam, szart se tudok csinálni, és még ahhoz az alvó sráchoz se tudok odamenni, hogy ébredjen már fel, mert öten állják körbe és le nem veszik a szemüket rólam.