gyors beszámoló az utókornak, és főleg nekem.

a cél az volt, hogy lehetőség szerint két naponta, de legalább hetente háromszor tekerjek minimum 20 kilométert egyhuzamban, úgy, hogy átlagsebességem jóval 20 fölött van.

ehhez képest háromszor sikerült elmennem egyáltalán biciklizni, első alkalommal betartottam minden kitételt, még sprinteltem is, és kétszer is mentem át hídon, ami nagyon enyhe emelkedőnek felel meg. ötös.

másodszorra kipurcantam 7-8 kilométernél (talán meleg volt, ki tudja), így visszafordultunk, nagyjából 16 kilométert tekertünk, aztán megálltunk és lazáztunk, majd egy újabb ötöst toltunk, de az már nem számít. hármas alá.

harmadszorra elborult az agyam és megmásztam egy pofás emelkedőt hűvösvölgy felé, átlag sebességem jóval 20 alatt volt, de mivel egyáltalán nem tudok emelkedőn tekerni, már az is csodálatos érzés volt, hogy nem adtam fel, nem toltam, nem álltam meg és annyira nem is anyáztam. időhiány miatt vissza kellett fordulnom, így nem lett meg a 20 kiló, csak 18, de én nagyon elégedett vagyok magammal. csillagos ötös.

a hétvégén pihentem, mivel a legutóbbi móka teljesen tönkrevágta az izmaimat, nem is izomlázam volt, hanem bemerevedett mindenem (mert rohantam moziba és elfelejtettem nyújtani) és egy darab kő rugalmasságával rendelkeztem. mára jobban vagyok, így holnaptól indul újra a móka, folytatom az emelkedőt, ahol abba hagytam, célom hűvösvölgy oda-vissza, remélhetőleg a hét végére sikerül.

talán nem egy hardcore edzésterv ez, de nekem ez is nagy szó, amióta van kilométerórám, tudatosult bennem, hogy eddig kb napi 5 kilométert tekertem a városban, most viszont minimum 15-ötöt (érdemes volt budára költözni), plusz még az edzés is, szóval jelentősen megnőtt a biciklizésbe fektetett energia, ami a vádlimon és a combomon például már érződik is. persze ez is szempont, de ennél sokkal jobban érdekel, hogy mennyi idő alatt bírok majd végre megmászni egy normálisabb emelkedőt, mert amennyire jól bírom a monoton tekerést sík terepen és a sprintelést, annyira távol áll tőlem a hegymászás.