amikor még kezdő fordítócska voltam frissen az egyetemről (talán még le se diplomáztam), csúnyán bebuktam egy fordítóirodás melót, pontosabban több melót egy prodzsekten belül. fiatal voltam, tapasztalatlan, nem tudtam, mit hogy kell csinálni, az összekötőjük nem kapcsolt időben, nem volt egy kellemes pillanat az életemben, majdnem ott hagytam az egészet a picsába, aztán valahogy erőt vettem magamon és önsajnálkozás helyett tanultam a dologból. mára azt hiszem fel tudom mérni az erősségeimet és a hiányosságaimat a fordítás terén és tudom, hogy mi ellen hogyan védekezzek.

ez volt 4 évvel ezelőtt, azóta nem dolgoztam fordítóirodának és minden jellemfejlődésem ellenére meglehetősen rettegek tőlük.

most kaptam egy pofonegyszerű melót holnap reggel 8-ra, tényleg nem egy nagy cucc, mégis be vagyok szarva. rettegek, hogy elbaszom, hogy megint üvöltve hívnak fel, hogy igazuk lesz és én megsemmisülök, mert én vagyok a világ legbutább embere a földön.

remélem ez olyan, mint amikor az ember leesik a lóról, vissza kell rá ülni, aztán jobb lesz. mindenesetre tanulságos pillanatok ezek, az tuti.