tegnap végre lerendeztem a bicikliügyleteimet, úgy érzem, három hosszú év keresgélése után végre megvan a két ideális bicikli, ami nekem kell, egy lepukkant, de gyönyörű városi rohangálós, ami megy, mint a veszett fene és senki sem akarja ellopni, és egy ultramodern (baromi drága) hibrid verseny-túra gép, ami megy, mint a veszett fene (ez fontos szempont volt, nem bírom a tötyörgést) és csodás felszereltséggel bír, így a sebességváltás nem tíz perces kattogásból és csörömpölésből áll, hanem egy nagyon halk kattanásból.

a felesleges bicikliket és alkatrészeket tegnappal bezárólag sikerült eladnom, most már csak egy tartozást kell kiegyenlítenem augusztus elején, és akkor tényleg lezárult ez a fejezet. (legutóbbi biciklivásárlásomat egy kedves és gazdag mecénás finanszírozta).

most már csak az kéne, hogy legyen időm elmenni megint tekerni, de ennyi munkát még nem láttam egybe, mint amennyivel most elárasztottak.