ma egy olyan esküvőre megyek, amire e-mailben kaptam a meghívót egy hónappal ezelőtt, a polgári szertartáson nem lesz gyűrű, a vőlegény pedig strandpapucsban szándékozok esküdni. a lagzi a saját kertjükben lesz, kaját-piát mi vigyünk, ha ott akarunk aludni, sátrat, polifoamot is, zene majd cd-ről megy, eső esetén nem tudjuk, mi történik, és a meghívóban belírták (bár mint kiderült, csak véletlenül), hogy hozzunk pénzt.
én megértem, hogy mindenkinek más az elképzelése az esküvő fogalmáról és az is tiszta sor, hogy nem mindenkit vett fel a pénz, de mégis, életemben nem láttam még ilyen lélektelen eseményt.
reméljük élőben jobb lesz (vagy ha nem, akkor legalább rövid).
Ahogy esik, úgy puffan 
Első ránézésre naivan azt mondom, poénnak szánták, de nem tudom, milyen emberek…
őszintén szólva szerintem már mindenki össze van zavarodva, hogy most ezt mire vélje…
Oké. most olvasom a bögréset. Vigyázzatok a rejtett kamerákkal…
bárcsak igazad lenne 🙂
A legutóbbi esküvőn szintén az volt, hogy csak nekünk, szegény külföldi vendégeknek volt szállásunk, a többiek vagy helybéliek voltak, vagy elaludtak ismerősöknél/az autójukban/az asztal alatt/valahol, az egyik pár (azóta már ők is férj és feleség) meg konkrétan egy függőágyat feszített ki a fák között az erdőben.
A bögrés dolog viszont tényleg nem akármi (egy adag műanyagpohártól csak nem mentek volna csődbe, ha már más nincs), a menyasszony helyében pedig szétvertem volna a vőlegény fején a strandpapucsot, amikor előállt az ötlettel (de biztos konzervatív vagyok). Feltétlen írj majd beszámolót!
szerintem ultralazának szánják:) És csak remélni lehet, hogy ügyesen egyensúlyoznak majd a vicces és durva határán.
szerintem sajnos sehogy sem egyensúlyoztak, inkább szartak bele. egyébként én se a sátrazós résznél akadtam ki, azzal nincs semmi baj, inkább a strandpapucs (ami végül piros puma tornacipővé lépett elő), meg a bögre, meg ezek tettek be.