minden erőfeszítésem ellenére nem sikerült blogot írnom a sziget alatt, így annyira nincsenek jól dokumentálva a hullámzó kedélyállapotom a témával kapcsolatosan.

a helyzet valahogy így nézett ki: első nap nagy lendületes és vidám voltam, új bakancsomban csillogtam-villogtam, fröccsöztünk, tralala. másnap reggelre már nem volt olyan vidám az összkép, mivel elhagytam a pulóveremet valahol az est folyamán, így másnapra sikerült jól meg is fázni, a fröccsről meg kiderült, hogy nem szeret minket, így csütörtök este merő hisztéria és takonykór voltam, a pénteki napot ennek függvényében sötét gondolatok közepette a kanapén töltöttem enyhe hőemelkedés kíséretében.

aztán szombaton hirtelen csoda történt, percekkel azután, hogy beléptünk a sziget területére, remek hangulatunk támadt (meglepőmódon attól, hogy majdnem lehánytak minket), ami kitartott egészen reggel 6-ig. rájöttünk, hogy nem minden fröccs az ellenségünk, így egy meglehetősen illuminált éjszakának néztünk elébe.

vasárnap azt hittük, nem megismételhető az előző napi siker, de konkrét duplázás lett a vége (ami meglehetősen váratlan fejlemény), az egész egy nagy homályos történet, ami helyenként vicces volt, máskor pedig többnyire abszurd.

most ott tartok, hogy próbálok visszacsatlakozni a hétköznapi életbe, a torkom egy kicsit kapar, a lábamon begyulladt sebek éktelenkednek és nehezemre esik a seggemen ülni egy helyben.