na és az mégis ki mással történhetne meg, mint velem, hogy békésen ücsörögsz egy moszkva téri buszmegállóban és várod az éjszakai buszodat, miközben barátnődnek enyhén illumináltan meséled az este részleteit, amikor oda ront hozzád három vihogósan részeg csaj, azok közül is leginkább az egyik, aki rád üvölt, hogy “Barbi!”, pedig téged nem is így hívnak, majd beleül az öledbe és mielőtt levegőt tudnál venni, leránt a földre. ezek után értetlenül néz rád, hogy miért nem kaptad el és te, Barbi, miért nem fogadtad szívélyesebben, te pedig értetlenül nézel rá és a barátnőire és nem egészen érted, hogy esés közben hogyan bírtad még elhadarni, hogy “bocs, mindjárt visszahívlak”. az már csak hab a tortán, hogy miután a barátnők összeszednek a földről, leporolnak, adnak cigarettát és olcsó pezsgőt, a rengeteg kérdés közül, ami megfogalmazódik benned, valamiért pont azt bírod csak kinyögni, hogy “de hát hány évesek vagytok ti?”