tegnap megnéztük az Adél és a Múmiák Rejtélye c. Luc Besson filmet. a port.hu elég rossz kritikát írt róla, és bár az index adott neki 7 pontot a 10-ből, a kommentek alapján a közönség nem volt elájulva.

egyáltalán nem értem, hogy miért, mert a film maga kifejezetten kellemes.

lehetséges, hogy jobban kellene reklámozni, hogy ez egy kultikus képregénysorozat megfilmesítése, így az emberek nem akadnának fenn beszélő múmiákon,  Párizs felett repkedő őslényeken és karikatúrális karaktereken.

a sztori a megtestesült baromság, Luc Besson egybegyúrta két képregény történetét így az őslény és a múmia is belefér, de őszintén szólva ez szerintem egyáltalán nem zavaró, nincsenek idegesítő logikai buktatók, ez elvégre egy mese, egy szép, színes, szagos, ipari forradalmas mese.

a film remekül idézi a képregény képivilágát, akinek tetszett guy ritchie sherlock holmes-sza, az nem fog csalódni, bár lassítások nincsenek, de a hülye szójátékok itt is jellemzőek (ennek egy részét a fordító nem tudta megoldani, de ezzel együtt a magyar felirat kifejezetten jól tükrözi a film hangulatát, le a kalappal).

a lényeg persze Louise Bourgoin, aki remekül alakítja a rendíthetetlen cinikus hősnőt, aki a legrázósabb helyzetet is elintézi egy flegma megjegyzéssel. poénok akadnak bőven, és bár időnként Louis de Funès juthat eszünkbe róluk, ekkora arányban ez még megbocsátható.

összességében mindenkinek ajánlom ezt a kellemes mesét, aki unja már az amerikai iskola szerint készült nyálas-látványos-üres kalandfilmeket. a képregénysorozat elég erős hátteret biztosít a filmnek ahhoz, hogy az első perctől kezdve bele tudjuk élni magunkat a filmbe és a szerelmi szál kvázi teljes hiánya rám például kifejezetten üdítően hatott. a múmiák pedig olyanok, mint a pingvinek a madagaszkárban, külön filmet érdemelnének.