a fenti szlogent jóval a beköltözés előtt alkottuk meg Hubbie-val, sőt, ki tudja, talán ez adta a lendületet az egész lakás eladás-vétel tortúrához.

Hubbie-val mindketten menthetetlen bölcsészek vagyunk, ami ugyan jelenti azt, hogy extatikus állapotba tudunk kerülni egy-két bravúrosabb szójátéktól, de sajnos szörnyű lustasággal is jár. nem elég, hogy nem bírjuk magunkat motiválni, hogy teszem azt, elmenjünk sportolni, de a porcicákat is apatikusan bámuljuk és inkább rendelünk egy pizzát, hogy szénhidrátokba fojtsuk diszkomfortunkat. ettől persze az ember csak terebélyesedik, a diszkomfort pedig csak nő.

többször is voltak kísérleteink az egészséges életmód elsajátítására, összességében kapcsolatunk eddigi három és fél évében rengeteget fejlődtünk, én például jól dokumentált módon bicikliőrült lettem, és kevésbé jól dokumentáltan ugyan, de borzasztó látványosan megtanultam főzni (valójában mindig is tudtam, csak sosem főztem, de ez most nem lényeges). Hubbie elkezdett tudatosan táplálkozni és új porszívónk és mosógépünk hatására a házimunkák jelentős részével is megbékélt.

ettől függetlenül egyszerűen túl sok időnket és energiánkat emészti fel a rossz érzés, ami elönt minket, amikor épp _nem_ takarítunk, gondolom mindenki ismeri ezt a lelkiismeret-furdalást, amikor csukott szemmel átlép egy földön heverő gatyát, amit tíz nappal korábban dobott oda az éjszaka közepén. a lelkiismeret-furdalás természetesen hétvégén csúcsosodik ki, így ahelyett, hogy mondjuk együtt töltenénk azt az egy-másfél napot, ami jutna nekünk zavarós időbeosztású szabadúszóknak, halálra frusztráljuk magunkat és egymást a nyávogó porcicákkal és végül az idő nagy része üvöltözéssel, kisebbik része pedig takarítással megy el.

hasonlóan béna hozzáállásunk van a sportoláshoz, időnként fellángolunk, de különösebb célkitűzés vagy rendszeresség nélkül semmi sem tart örökké, de még egy hónapig sem, pedig bizz Isten, akaraterőben nem lenne hiány.

egy szó, mint száz, pontgyűjtőversenyt indítottunk. van egy kis füzetecskénk, amibe pofás kis ikszeket húzunk, amikor berakunk egy mosást vagy felmossuk a fürdőszobát (vagy elmegyünk futni, a házimunkákon kívül a testmozgást is pontozzuk). minden házimunka (vagy sportolás) megszabott pontot ér és természetesen van egy heti kvóta, amit el kell érni. érdemes túlteljesíteni is, mivel van negyedéves bajnokság, aminek a tétje egy kisebb ajándék, mondjuk egy színházjegy, vagy egy könyv. szintén érdemes jobban teljesíteni, mint a másik, mivel a nyertes dönthet olyan fontos kérdésekben, mint például melyik filmet nézzük meg este, vagy két program közül melyikre menjünk el (mi ilyeneken addig tudunk vitázni, míg vagy annyira elálmosodunk, hogy értelmét veszti a filmnézés, vagy lekéssük az összes programlehetőségünket).

a testmozgás még szivatósabb, mert ott ha nem sikerül teljesíteni a kvótát, azt le kell dolgozni következő alkalommal, vagyis annyival többet kell következő héten mozogni, ráadásul pontlevonást is lehet kapni, például mértéktelen piálással vagy sörfogyasztással. (a sör a fogyni vágyók ellensége, de szerencsére a bort spec jobban is szeretjük.)

az első hét után rendkívül meglepő módon marha jól állok háztartási munkákkal, maximálisan túlteljesítettem, főleg azért, mert három napot konkrétan vasalással töltöttem. a helyzet nem igazán életszerű, mivel a költözés miatt mindent kimostunk és ragaszkodom hozzá, hogy mindent ki is vasaljak, valamint a héten nem volt munkám, így ki tudja, mi lesz, ha végre berendezkedünk és betegre dolgozom magam.

ami a testmozgást illeti, siralmasan teljesítettem, konkrétan a pontok felét szedtem össze. mindazonáltal a rendszer itt már jól működik, mivel az előbb tényleg csak azért mentem el kocogni 2 kilométert, hogy szerezzek egy nyavalyás pontot és ne bőgjek le teljesen.

kíváncsi vagyok, hosszú távon mennyire bizonyul hatékonynak a rendszer, mindenesetre felér egy pszichológiai kísérlettel.